2016. március 16., szerda

2016.03.15. Fészekhagyó tábor - Szendrőlád – 4.nap

Befejeztük az (egyelőre!) utolsó itt töltött ebédünket, énekeltünk egy közösen választott dalt („Szegény vagyok, szegény vagyok….”) Erika néninek, Marika néninek és Erzsike néninek, akiknek mind nagyon hálásak vagyunk, hogy a 4 nap alatt körülöttünk sürögtek, forogtak, figyelték hogy mire vágyunk, mit szeretnénk magunk csinálni, és nagyon finomakat főztek, mindenkinek amit szabad.

Panka már ragasztja fel a falra a március 15-ei keresztrejtvényét, és egymást kiabáljuk le a forradalmi események részleteivel, ezt mindenkinek oda-vissza megtanították az iskolában. 1848, Pilvax, osztrákok, 12 pont, "..."esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!...". Minden szót kitaláltunk, Attila felolvassa a megfejtést: nemzeti ünnep.


Kriszti szétosztja a szobákban széthagyott tárgyakat.

Mi történt ma?

Úgy indult a napunk, hogy torna ma nem volt, mert hogy más dolgunk is van, korábban reggeliztünk és utána elmentünk állatgondozni, valaki meg itt maradt takarítani. Reggel, amikor kinéztünk az ablakon, esett a hó. Barna hajnalig fenn volt a horkolás miatt.

Nekem volt a legizgalmasabb, mert dícsérgettek, hogy milyen ügyes voltam ma a malacoknál, a malacoknak tápot adtam, vizet adtam, söpörtem is, szalmát adtam az állatoknak, nagyon jó volt. (Nonó)

Nekem nagyon nehéz az itteni hölgyektől elszakadni, a szívem megszakad, hogy el kell menni, majd visszajövök és együtt főzünk lányok, okés? (Zsóka)

Ma kaptunk kakaós sütit, nagyon finom volt.

Leírtuk a nemzeti ünnephez kapcsolódó rejtvényt, amit mi csináltunk, kitaláltunk mindent, amit kéne, hogy hogy volt a történet. (Zsóka). Nehéz volt visszaemlékezni akkora, amikor még általános iskolások voltunk (- amikor ezekről tanultunk) (Barna).

Nap dolgozóját választunk. Mindenki dobog az asztalon, Panka szól, hogy ne olyan hevesen, mert így nem tud cetlit számolni. Egyesével megtapsoljuk a szavazatot kapókat, és a két győztes holtversenyben….a Nonó és a Bea! Nonó a Tavaszi szelet, Bea pedig Oláh Gergőtől a Törj ki a csendből című számot kéri, szerencsére Barnának ez is megvan!

Mindenki felírja egy kis kör alakú matricára, hogy mi az a legjobb élmény, amit hazavisz magával, aztán felragasztjuk egy közös lufira. De kinek mi tetszett a legjobban? Attilának a kecskék, ahogy szénával etettük. Gábornak az állatgondozás, mert nagyon régen gondozott állatokat, és nagyon jó élmény volt, hogy most újra lehetett, és egy nagyon szép faluban dolgoztunk, ahol a Tibi bácsi odaengedett az állataihoz. Panka: „Szeretek itt lenni, ennyi. Maradunk? Rajzoltam egy szívet.”. Barnusnak az volt a legjobb élmény, amikor tegnap itt volt a bulizós zenés csapat és az volt a legjobb, hogy újra átéltem ezt a régi hagyományt. Zsókának az volt a legjobb élmény, amikor megfoghatott egy kis sertést és terelgettük és az hogy itt lehetett velünk és ha még egyszer jön, akkor megint megfog egy kismalacot. P. Kriszti a hatalmas fekete malacot és a tegnapi zenés bulit írta föl. Beának az állatok, a kismalacok és a kecskék. Nonónak az volt a legjobb élménye, hogy a gyerekekkel játszott. Ákos egy mosolygós fejecskét ragasztott fel, de azt mondja nem a bulit jelenti, hanem a sok vidámságot. Sanya azt kéri, hogy énekeljük el az Üdv rád és házad népére c dalt. Dani azt mondja jó volt és megy haza anyához, egy szívecskét ragaszt föl. Panninak a tábor volt a legjobb a kecskével. Krisztinek nagyon sok élménye volt, azt írta föl a matricára, hogy milyen jó, hogy ennyit segítettünk egymásnak és hogy rengeteget fejlődtünk. Pankának is rettentő sok legjobb élménye volt, amiből az egyik, hogy milyen jól bántunk a gyerekekkel, külön kiemeli Barnát és Beát, akik Dórival foglalkozást tartottak a gyerekeknek. Marisnak nagyon sok jó élménye volt, de az első és legmaradandóbb, hogy milyen jó volt a fogadtatás, ezért a konyhai segéderőt és Tibort és Imrét rajzolta fel a matricára. Dórinak is nagyon sok jó élménye volt, az egyik olyasmi, mint Krisztié, hogy milyen sokat segített mindenki a másiknak; a másik pedig azok a kapcsolatok, amit a falubeli emberekkel kötöttünk; ahogy Beával és Barnával foglalkozást tartott; amikor Nonó beszélgetett a nénivel a séta közben és amikor zenéltünk a falubeliekkel.

Mindenki csinált magának útiszendvicseket 


Közös fotózkodás Erika néniékkel, villámgyors bőröndpakolás, nagy program letépése a falról, öltözködés, indulunk haza!

További fotók hamarosan a Fészekhagyók Facebook oldalán.https://www.facebook.com/feszekhagyok/

2016.03.14. Fészekhagyó tábor - Szendrőlád – 3.nap

Épp befejeztük a vacsorát, a mosogatós csapat szedi le az asztalt, közben pedig mindenki dudolássza, hogy „…meg a nézését, meg a járását…”, még mindig teljesen be vagyunk pörögve a cigány zenés foglalkozástól.

Ki emlékszik arra, hogy mi történt ma?

Ma reggel az volt, hogy mi itt előbb csöndben voltunk, és egyszercsak bekopogott a Nonó, hogy fáj a háta és mi szóltunk a Krisztinek, hogy nagyon fáj a háta, aztán a Pog.Panka megmasszírozta a hátát, hogy sokkal jobban legyen, addig mi pedig tornáztunk (Zsóka).
Ahhoz, hogy dolgozzunk, először is ezen a napon úgy volt, hogy ugyebár mindenki kettészakadt, volt az egyes csapat, volt a kettes csapat. A kettes csapatnak kellett mennie vásárolni, az egyes csapatnak pedig kellett menni állatot gondozni. A vásárláskor vacsorához vettünk dolgokat, és megkaptuk reggeli után a saját félretett pénzünket és megvettük, amit szeretnénk (Barna).





Tehát voltunk mi délelőtt állatot gondozni, aztán meg idejöttek hozzánk zenélni. Hangszereken játszottunk, aztán dalokat tanultunk meg, ráadásul roma dalokat („Amiket én is ismerek!”, „Én is!” „Fenn vannak a youtube-on is!”).  Barna kedvenc dala a csípője, meg a ringása volt, Nonónak énekelni meg táncolni volt nagyon jó, Krisztinek a cigány himnusz, az állati jó volt.

Megbeszéljük, hogy most nem énekeljük még el a nézését meg a járását, hanem együtt befejezzük a blogot.

Bea mondja, hogy Kriszti először azt mondta, hogy ő nem fog felállni a foglalkozáson, mert fáj meg vizes a bokája, aztán mégis felállt. Attila is felállt és táncolt. Mindenkinek nagyon tetszett; „ilyen jó hangulat még sosem volt!”. Nonó életre kelt és mosolyog, még a nyaka fáj egy kicsit, amit Pog. Panka még egyszer meg fog masszírozni.

Kriszti megdícsér mindenkit, mert tegnappal ellentétben akik ma korábban keltek, azok lejöttek a konyhába és bezárkózva beszélgettek, Bea pedig szólt Krisztinek, hogy Nonónak fáj a háta. Megbeszéljük, hogy ha baj van, akkor mindig fontos felébreszteni éjszaka is a segítőket.

Osztjuk a nap dolgozója cetliket. Bea közben meséli, hogy amikor mentünk a boltba bevásárolni, akkor mondták, hogy már kifogyott a kenyér és csak egy óra múlva lesz.

Mindenki bedobta a cetlit, a többiek már dobolják az asztalt izgalmukban, és Ákosnak drukkolnak, aki még gondolkodik, hogy kire szavazzon. Döntött! A mai napon nem született egyértelmű győztes, hanem négyen is a nap dolgozói lettek, és rajtuk kívül is hat emberre érkezett még be szavazat, akiket megint egyesével visítva megtapsolunk (átismételjük, hogy aki már volt nap dolgozója, arra nem szavazunk!!). Ma úgy alakult, hogy az a 4 ember lett a nap dolgozója, akik 2 szavazatot kaptak. Az egyik……asztalon dobolás……aaaaa Dani!!!!!!....aaaaa második……aaaa….Panka!!!!!!....a következő…….az Ákos!!!!!! …..és a következő nap dolgozója……az Attila!!!! Most négy embertől várunk daljavaslatot, Panka kezdi. „Gyerünk, gyerünk!”. Azt választotta, hogy „Szegény vagyok, szegény vagyok, szegénynek születtem, az én babám, az én babám….”. Mindenki énekel (Ma tanultuk zenén – a szerk.). A következő az Attila, aki a Piros almát kéri, amit Bélával szoktunk énekelni. Éneklés, taps, és közben már Dani választ számot. Vastag Csabától szeretne kérni valamit, csak azt kevesen tudjuk énekelni és még Barnának sincs meg, Kriszti valami Fenyő Mikit javasol helyette. „Fenyő Miki mehet…” (Dani). Barna kimegy megkeresni a zenét Daninak a mini hangfalon, ami nem írja ki a számokat, addig Ákos választ. Michael Jackson jön. Közben Barna épp visszatért Daninak a Csavard fel a szőnyeget-tel, megy a risza. Még egy Jacko az Ákosnak, aztán jön a fizetés. Ákos végre beváltotta az őszi táborban tett ígéretét, és megtanított minket moonwalkingozni.

Bea: Jó volt az állatokkal lenni és emberekkel is buliztunk ma, nagy élmény volt, mindenkit puszilok, vásároltunk, főztünk, sütöttünk, ízlett minden kaja.

Panni: Kedves Apukám, nagyon szeretlek téged, kedves Anyukám, nagyon hiányzol nekem, nagyon szeretlek téged, mindenkit, küldök szép ajándékot Kristófnak, boldog névnapot kívánok; névnap alkalmából virágot, tortát.

Dani: Szeretem anyát, nagyon hiányzol, szeretem, puszilom, apát is nagyon szeretem, puszilom, megyünk haza, otthon leszek anyával, apával. Jó volt a kecskékkel, ott etettük őket szénával. Etettük a disznót, jó fiú voltam, megsimiztem.

Mindeközben észrevettük, hogy elfelejtettük bepakolni a poharakat és a tányérokat a mosogató gépbe, Sanya visszajön és nagy műgonddal pakolja, közben telefonál, de azért kéri, hogy írjuk is le, hogy üdvözli a Mamát. Megfázott Zsóka teázik. Mivel kicsit késő van, sokan elindultak fürödni, holnap pedig megyünk haza, így mára berekesztjük az üzenést.


További képek hamarosan a Fészekhagyó csapat Facebook oldalán:
https://www.facebook.com/feszekhagyok/


2016. március 14., hétfő

2016.03.13. Fészekhagyó tábor - Szendrőlád – 2.nap

Már a második vacsoránk után ülünk. Megbeszéljük, hogy 10-ig mindenki lefürdik. Holnap hasonló napunk lesz mint ma, kivéve, hogy nem megyünk a gyerekekhez.

De mi történt ma?

Fölkeltünk, aztán felöltöztünk. De mit történt éjszaka? „Én igen jól aludtam”. „Hát, én meg fent voltam”. Valaki elkezdett horkolni. Akik felébredtek, azok éjszaka költözködtek. Szóval felkeltünk, felöltöztünk, aztán reggeli tornaóra volt, kicsit buliztunk is. Aztán reggeli után mindenki elment fogat mosni.
Mi elmentünk az állatokhoz és annyira nagy élmény volt, hogy megfoghattam egy sertéskölyköt. Adtunk neki tápot, vizet, meg tereltük is őket. Az tetszett a legjobban, amikor összevissza futkostak, mint a fogócskánál (Zsóka).
Érdekes hangot adtak ki, a nagy az nagyon visított, a csokiszínű az nem volt olyan hisztis, a vörösszínű az hisztis volt (Nonó).
A többiek közben elmentek vásárolni, de az sem volt izgalommentes, mert bezárták előttünk a boltot, de kaptunk lehetőséget az élettől, hogy mások is segítettek nekünk. Idejöttek hozzánk, hogy megkérdezték, hogy mi a bajunk, a bolt előtt a néni, meg felhívtuk a Krisztit és megkerestük a másik boltot, vettünk 50 darab tojást (Barna).



Elmentünk délután a gyerekekhez játszani, de előtte nem tudom, hogy mit csináltunk. Ja, nagyon finom volt az ebéd. A gyerekeknél jól éreztem magam, de megkérdezték tőlem, hogy van-e pasim és nekem ez egy picit ciki volt, mert ez nekem személyes kérdés (Zsóka).
Tőlem is megkérdezték, kérdezték, hogy mi ez a kezeden, mondtam, hogy csoda történt, megkérték a kezemet. Mondták, hogy óó gratutálok (R. Panka).
A kismalacoknál Gábor volt a legszerencsésebb, mert ő megfogta a malacot („Olyan nyugodt volt a kezemben.”), amikor a Barna próbálta megfogni, nem volt nyugodt a malac, majdnem ledobta.
Közben a másik csoport takarított, meg varrtunk és megtanultunk egy nagyon fontos leckét arról, hogy hogy kell megírni egy levelet.
Utána az egyik csoport főzött egy rántottát (közben nagy taps a főzős csapatnak), Bea kevert, ment közben a csípője meg a ringása, Barna segített Attilának hagymát vágni, és hozzá volt szokva a csípősséghez, mert szokott rántottát csinálni. Gábor karalábét vágott és történt egy kis baleset, elvágta az ujját („De hát ez a legfontosabb a szakácskodásban, legközelebb vigyázzál Gáborkám!” – Zsóka). Most pedig itt vagyunk és szavazni fogunk a nap dolgozójáról.

Ja de még kihagytunk valamit; a gyerekeknél mit csináltunk? Drámáztunk, olyat játszottunk, hogy ki vagyok én, aztán a különböző kézfogásokat, de nem mindenki a kinti játékoknál volt; a Barna, Bea és Dóri pénztárcát csinált a gyerekekkel tejes dobozból, Bea és Barna szuper ügyes foglalkozástartók voltak (már az irodában is gyakorolták ezt korábban otthon – a szerk.). Az egyik gyerek kérdezte Barnát, hogy hány éves, nem hitték el neki, hogy csak 15. Kérdezte azt is, hogy hányadikos, nem hitték el. A végén a gyerekek énekeltek nekünk; Panni énekelt velük, mert pont ismerte a miséről a dalokat.

Zajlik a szavazatszámlálás, közben megy a pletyka, masszázs, dumaparti. Megvan az eredmény, mindenki be van sózva!!!! Egyesével megtapsoljuk, akikre érkeztek be szavazatok….éééééss a mai nap dolgozója ……huhogás, dobpergés…….a Gábor!!! ÉLJEN A GÁBOR! Azt mondja énekeljük el a Csókkirályt, szerencsére Barnusnak megvan, úgyhogy berakja nekünk és együtt énekeljük Gábornak, közben megbeszéljük, hogy aki épp nem fürdik, az beszállhat társasozni. Lehet menni Dórihoz blogüzenni, Krisztihez fizetésért.

Zsóka: Nagyon jó napom volt, nagyon finom volt a reggeli, meg az ebéd, meg a vacsora. Nagyon jó érzés volt, hogy foghattam magamhoz egy kis sertést és ma nagyon jó napom volt, nagyon nagyon aranyosak voltak, amikor összevissza fogócskáztak, meg nagyon jó érzés, hogy adtam nekik tápot meg vizet is. És ma nagyon jól éreztem magam a gyerekek társaságában, akikhez mentünk, meg a végére egy kicsit furán alakult a dolog (azt kérdezték, hogy ki a pasim), de azóta megnyugodtam. Nagyon szeretlek benneteket, puszi, Zsóka.

Panni: Kedves Anyukám, hogy vagytok, mit csinálsz? Kedves Apukám, szeretnék gondolni rátok, mikor jöttök vissza? Én jól vagyok. Kristófnak sok puszi, Dorkának és mindenkinek.

P. Kriszti azt mondja így semmi értelme üzenni, ha nem biztos, hogy megérkezik (a gépen nincs internet, csak néhány telefonon).



2016.03.12. Fészekhagyó tábor – Szendrőlád – 1.nap

Most itt ülünk a vacsora után és felelevenítjük a Strázsa tanyás táborban aláírt munkaszerződés részleteit. Itt is fogunk a tanyához hasonló feladatokat végezni, kapunk érte fizetést, P. Kriszti kérdezi, hogy lesz-e szabadnap, de megállapodunk benne, hogy mivel kevesebb, mint 4 teljes napot töltünk el itt, erre most nincs szükség; ha valaki rosszul van, szól. Zsóka felolvassa a szerződésmintát…..4500 Ft munkabér / nap. P. Kriszti: „Fú de jó”. S. Kriszti: Igen, de ebből még lejönnek összegek.
Lesz állatgondozás egy másik ház udvarán, takarítás, főzés, vásárlás….”a munkavállaló legfeljebb napi 5 órát dolgozik”; megbeszéljük, hogy ez azt jelenti, hogy többet nem, de kevesebbet lehet.
S. Kriszti: Mi maradt ki a szerződésből?
Dátum, szabadság, …., Gábor: az a betegszabi, az olyan, hogy akkor táppénzt kaptok; mondjuk 55 ezer a fizetésed, de csak 30-at kapsz . El kell menni orvoshoz. Nonó: Például én voltam kórházban, és akkor kaptam táppénzt.
Mindenki tudja a lakcímét? Nem.
Kitöltjük a szerződéseket és végigbeszéljük a rezsi, az étkezés és az egyéb kötelező kiadásokat, amik után 500 forint marad. Az első és az utolsó tört nap összesen ér egyet, szóval háromszor jön a fizetés. Nagyon-nagyon kell rá vigyázni, mert ha elveszítjük a pénzt és nem tudjuk befizetni a rezsit, akkor az az 500 forintos megtakarítások rovására megy.

Mi is az a blog? Zsóka: Amikor megírjuk a napot, hogy ma mi csináltunk. A szüleinknek írjuk le, hogy pontosan mi történt ma velünk.

Elmentünk a Keleti pályaudvarra a vonatállomásra, fölszálltunk az egyes megállóra, vágányra, aztán meg átszálltunk a villamosra és úgy mentünk el. Barnus: „Miskolcig mentünk vonattal, utána mentünk busszal”. „Barnus, először villamos, utána busz!”. „Igen, villamos, utána busz”. A vonat után nagyon kellett sietni, mert el kellett érni a villamost és a buszt és időben odaértünk a buszhoz és mindenki egyedül cipelte a saját bőröndjeit. Megérkeztünk Szendrőládra.




S.Kriszti: Mi a hely, ahol vagyunk? „Tanya”. „Nem, Szendrőlád”.
Zsóka: Nagyon jó volt a fánk, én kértem két csokisat és még baracklekváros volt. A gulyásleves is nagyon jó volt. P. Kriszti: meg a saláta és a gomba is. Isteni volt, tényleg!  Ebéd után aki itt volt lent, az elmosogatta a tányérokat, elmentünk sétálni.
Nonó: Találkoztunk vadidegen emberekkel.
Zsóka: Utána meg elmentünk vásárolni: kenyeret, répát, sonkát, májkrémet, vajat, uborkát és répát, meg szalámit. Petra fizetett.
A többiek pedig pénztárcát készítettek tejesdobozokból, nagy beszélgetős bulizós hangulatban. Arról beszélt a Gábor, hogy ahhoz hogy kocsit vezess, kell egy vizsga.
Utána vacsorát készítettünk, jó volt a vacsi, aztán szerződést írtunk.

Krisztinél fizetés, Dórinál üzenés.

Zsóka: nagyon jól érzem itt magamat, nagyon örülök, hogy itt lehetek és nagyon ízlett a mai ebéd és a vacsora és most írtuk alá a szerződést és megbeszéltük, amit kellett és puszi nektek.

Panni: Sok puszi anyámnak, apának, szeretnék gondolni rátok, szeretnék táncolni, zenélni.

Petra: Jaj Istenem, igaz, hogy egyelőre jól érzem magam, csak kívánkozok haza, most már álmos is vagyok.

Bea: Jól érzem magam és hiányoznak; anya, papa, mama meg a nénikém! Hiányoznak, meg szeretem őket és büszke vagyok rájuk, hogy ilyen jó családom van! Meg az Attila is hiányzik szörnyen!

Nonó: Találkoztunk nagyon kedves emberekkel, kis gyerekek játszottak a labdával, jött egy idős asszony, aki elmesélte a történetét, nagyon kedves volt, elmesélte, hogy mi a betegsége, neki is ritka betegsége van, mint nekünk is, nagyon puszilom keresztapáékat és a szüleimet. Nagyon szép helyre jöttünk, nagyon szép ez a tájegység.

Gábor: Nagyon jól érzem magam, tetszik a hely, vagyis a szállás, jó a társaság, jók a programok.


2016.03.12-15. Fészekhagyó tábor – Szendrőlád

Az élet a Fészekhagyó program után is megy tovább, új helyek és kalandok után kutatva elindultak a Fészekhagyók és segítőik a szendrőládi Nemadomfel Házba egy rövid táborra, erről olvashattok most néhány napig bejegyzéseket. Internet csak szórványosan van, ezért sajnos részben csak utólag tudjuk kiküldeni a posztokat, és ezt tudva nem is üzen mindenki haza a blogon, de az esti élménybeszámolók továbbra sem apadnak. Jó olvasást!

Nonó, P. Kriszti, Panni, Barna, T.Gábor, Dani, Ákos, Sanya, Attila, Zsóka, Petra, Bea, R. Panka & Panka, Maris, Kriszti, Dóri


2015. október 15., csütörtök

2015. október 4. Fészekhagyó életmód tábor 14. nap

Kedves Olvasók!

Kicsit megkésve, a rengeteg élmény, a két hét történéseinek feldolgozása után érkezik az utolsó nap krónikája.

Ez a nap is a szokásos rend szerint, de mégis nagyobb izgalommal indult, nagyon vártuk a vendégeinket. A reggeli után mindenki befizette az utolsó nap költségeit, illetve beválthatta az összegyűjtött zsebpénzét. Ezután csomagoltunk, kipakoltunk a szobákból. Aki mindezzel elkészült, kenyeret kent, megterítette az asztalt, mindent közösen elrendeztünk a szülők fogadására.

11 órától pedig érkezni kezdtek a várva várt családtagok. Nagy volt a boldogság (két hét mégiscsak sok idő), mindenki nagyon örült a szülőknek- testvéreknek, meglepetésként érkező segítőnek.
Ettünk- ittunk, megvártunk mindenkit, majd felmentünk a padlástérbe, ahol közösen bemutattuk, mi történt velünk a két hét alatt. Meséltünk napirendről, munkáról, szórakozásról, a kunadacsi gyerekekről, mókás dolgokról és kihívásokról.

Az előadás után pedig szép lassan mindenki hazaindult, elköszöntünk a tanyától.

Nagyon köszönjük, hogy eljöttetek a nyílt napra, hogy kíváncsian végighallgattátok a beszámolónkat vagy érdeklődve olvastátok blogbejegyzéseinket (vagy mindkettőt :))!

Köszönjük mindenkinek, akinek része volt abban, hogy ez a tábor létrejött! A támogatóinknak, szervezőknek és megvalósítóknak, segítőinknek, házigazdáinknak, és minden résztvevőnek!



családváró terülj terülj asztalkám 
a rég látott otthoniak


mindenki felsorakozott a bemutató előadásra

a segítők számot vetnek a hét örömeivel és nehézségeivel

nagy a vidámság


mindenki nagyon figyel
Búcsúzunk!
És majd elfelejtettük! A kunadacsi iskolából írt egy kedves új barátunk a Facebook-on, még egyszer nagyon köszönjük neked a jelentkezést!


2015. október 3., szombat

2015. október 3. Fészekhagyó életmód tábor 13. nap

 Kedves Olvasók!

Ma a spontán esti buli miatt elmaradt a csoportos blogírás, így most egy nézőpontból (Kriszti nézőpontjából) olvashatjátok a mai nap történéseit.

Szokásos módon reggeli tornával kezdtük a napot, reggeliztünk, rendet raktunk és mindenki elindult a saját csoportjával dolgozni (konyhai munkák, ház körüli munkák, állatgondozás, kerti munkák).

Mire a délutáni munka befejeződött, megérkeztek meglepetés vendégeink, Panka és Maris, akiknek mindenki nagyon nagyon örült! Megebédeltünk, majd kicsit sütkéreztünk a napon.

Délután csoportokra oszlottunk, volt, aki a holnapi napra készülődött (erről bővebben majd holnap írhatunk, mert meglepetés :)), és volt, aki összecsomagolt, majd cseréltünk. A pakolás olyan jól sikerült, hogy estére már mindenki bőröndje készen állt a holnapi hazautazásra.

Vacsoráztunk, majd a vacsora végén a fiatalok meglepetésként énekeltek Krisztinek, és minden segítőnek megköszöntük, hogy velünk voltak, hogy állandó odafigyeléssel és szeretettel segítettek az elmúlt két hétben.
Ezek után megkezdődött az esti buli, miközben megszavaztuk a nap dolgozóját, aki nem más, mint NIKI!!!

Most már mindenki alszik, nagyon várjuk a holnapi találkozást!